Erdős Attila, egyéni vállalkozó, okl. hidrogeológus mérnök weblapja



Ártéri-, vagy fokgazdálkodás, Duna meder mélyülése Kedves mezőgazda barátommal beszélgettünk a középkor nagysikerű ártéri-, vagy fokgazdálkodásáról. Mi az ártéri- vagy fokgazdálkodás? A folyók és ártereinek természetes életét a Szelídvízország weblapon részletesen bemutatják. Összefoglalva. Régen, a folyószabályozások előtt, a gazdálkodás a folyók árterein is történt, jóval nagyobb harmóniában a természettel, mint ahogy ma élünk vagy használjuk erőforrásainkat (a földet és a vizet). Előnye ennek a gazdálkodási módnak, hogy rideg állattartásra kiválóan alkalmas, a szántóföldi művelés arányaiban csökken, de a gyümölcsös, nádas, rét-legelő, kaszáló, ligeterdő aránya nő. A rideg állattartáson túl (szürkemarha, mangalica) a halászat illetve rekesztő halászat lehetőségei is megnőnek. A madarak, kétéltűek és a hüllők gazdag és változatos életteret találnak maguknak. A vízi világ is sokszínűbbé válik. Az ártéri gazdálkodás klimatikus kiegyenlítő hatása is kedvező. Az ilyen vizes ökoszisztéma biomassza produktuma a mi égövünkön talán a legnagyobb. Igaz, ebben a biomasszában a szunyog-felhő is benne foglaltatik, na de hát valamit valamiért. A hazánkból hasznosítatlanul kifolyó felszíni víz visszatartásának kézenfekvő és évszázadokig bevált módjáról van tehát szó. Ennek a vízgazdálkodási, tájhasználati, mező-, erdő-, nád-, halgazdasági, állattartó rendszernek a kialakítása gazdasági szempontból is kívánatos, hiszen természetesebb és ezért értékesebb élelmiszert állít elő, több élőmunkát követel meg (vidék népesség megtartó ereje nő). Nem mellesleg egy ilyen környezetben dolgozó személy nem "alkatrésznek" érzi magát egy nagyüzemi állattartó telepen, hanem a sokoldalú kihívásoknak megfelelni kényszerülő, önbizalmában gazdagodó, munkájára büszke, öntudatos "mezőgazdasági polgárrá" válik (aki próbált már elcsatangoló állatot haza terelni, vagy vihar előtt a szárító-aszaló keretre kirakott gyümölcsöt megmenteni, érti miről beszélek). Technikai megjegyzésem; relatíve nagy méretű képeket raktam ebbe a fejezetbe, akinek kilóg a kép a monitorából a Ctrl + szürke "-" billentyű kombinációval kicsinyítheti, Ctrl + szürke "+" -al növelheti a kép és szöveg méretét. Hasonló eredményre vezet a böngésző "Nézet" menü pontjának "Nagyitás" almenü pontja. 1. térkép. A Duna az 1456 fmk szelvényben (fehér "L" betűnél látható a szelvény felirata az M=1:25000-es léptékű topográfiai térképen) Nyilván megoldandó problémák is vannak, birtokviszonyok, művelési ágak kérdése, illetve időközben az árterekre építmények kerültek, amikre együttesen figyelemmel kell lenni. Hogy ez nem könnyen megoldható feladat, azt a Bodrogköz területére megálmodott hasonló tájhasználati minta terv megvalósulásának lelassulása jelzi (kulcsszó: Bokartisz Kht.). Mint majd alább látjuk, az ártéri gazdálkodás megvalósításának sok helyen jóval nagyobb akadálya is van, mint egy EU pályázat elnyerése, vagy a pénz hiánya, vagy a gazdák ellenállása. Eddig mezőgazdász kolléga és én hasonlóan láttuk a dolgokat. "Nosza, vágjunk bele!" Mondtam. Akkor azzal kell kezdeni, hogy nagy folyóinkra gátakat kell építeni, a folyók vizét fel kell duzzasztani, hogy legyen elég vizünk, illetve ahogy azt leírtam több célból is. Mezőgazda kolléga akadékoskodott, hogy hát hiszen még törvény is van rá, a folyóinkra gátat építeni nem szabad! Igen, törvény van rá. Alább mezőgazdász kollégának felépített válaszom látható, meglehet mást is érdekel véleményem. Ebben az országban mindenki ért a focihoz és a politikához. Aztán milyen foci- és milyen gazdasági politikai eredményünk van úgy 35. éve? Nem mellesleg a történelemben volt már nem is egy eset, hogy utóbb törvényekről kiderült, nem hogy hibásak voltak, de emberiség elleni bűnnek minősültek. Aztán ha már a törvényeknél tartunk, a természeti törvények minden emberi törvénynél erősebbek! Azt meg lehet tenni, hogy természeti törvényszerűségekkel szembe megyünk. Akár kodifikálva is a mamlaszságunkat. Az viszont nem kérdés, ki az erősebb? Azt még a csak humánummal foglalkozó "széplelkek" is tudják: "Azért a víz az úr!" Legalább 1988. óta nálunk mindenki ért még a vízügyekhez is, például volt itt ez a papírtigrisből megizmosodott dunaszaurusz (Bős-Nagymarosi rendszer nélkülünk felépített hányada)! Melyről az az elterjedt nézet, hogy micsoda helyrehozhatatlan természeti kár keletkezett általa (a károk beárazott listája mindenesetre érdekelne). Maradjunk ideánk, az ártéri gazdálkodás feltételei mellett. Mennyi víz kell és mikor? Hát sok és legalább a tenyészidőszakban, nyilván annak is függvényében, a területen milyen termelési kultúrát szeretnénk megvalósítani. Nézzük átfogóbban, összefüggéseiben dolgainkat. Milyen folyamatok zajlanak, zajlottak le ebben a szinte "élő"-nek nevezhető rendszerben, a felszíni vízfolyásainkban? A folyóinkban? A dunai felvizi szomszédaink 1903-1998. között szinte teljesen becsatornázták a Dunát (azaz hatásaikban egymásig érő gátak és víztározók rendszerét alakították ki, hajózási, árvízvédelmi, vízgazdálkodási és energia kinyerési célból). Majd mintegy 18 éve Szlovákia megépítette a Bős-Nagymarosi rendszer bősi elemét. Ezzel fokozatosan bár, de mára jelentős változás állt be a Dunában (2. ábra). Mi ez a lényeges változás? Lecsökkent a hazánkba érkező víz hordalék tartalma. A görgetett hordalék lényegében megszűnt (jó néhány százezer tonna évente), a lebegtetett hordalék a töredékére csökkent (mintegy évenkénti 15 millió tonna mennyiségről, talán ha a tizedére). Emiatt, ahol eddig a Duna a nagy áradásainál szétterítette a hordalékát, ott most a saját medrét erodálja. Miért? Mert nem kell a folyónak az energiáját a saját szállított hordalékának a mozgásban tartására fordítania. Ebből kifolyólag "felesleges" energiával rendelkezik, amit a már korábban lerakott mederhordalékának az erodálására, megbontására, elszállítására "használ". Ezért a Duna hazai medre, az altalaj anyagi minőségétől is függően évtizedek óta folyamatosan mélyül! A meder mélyülés maximuma Bős alvizén kb. 18 év alatt 1-2 méter volt, de a szakemberek még további 3-2 m csökkenésre számítanak. Az alsóbb szakaszokon a meder mélyülés "sebessége" kisebb. Nézzünk ki egy konkrét területet, lehetőleg ahhoz a vízmércéhez közel, aminek mintegy 130 évi vízállás adatát feldolgoztam (Mohács, Duna 1446,9 fkm-i szelvényénél). 1. ábra. A Duna évenkénti min, átl és max abszolút vízszintjei a Balti-tenger szintje felett (mBf), 1877-2008. évek. A vízmércén mért éves legkisebb (bordó), átlagos (sárga) és legnagyobb (világos kék) vízszintek vannak feltüntetve, és a jobb láthatóság miatt az azonos paraméterek össze is vannak kötve. A vízszintek abszolút, a Balti tenger szintje feletti szintek (mBf). A hasonló színű, de vastag és egyenes vonalak, a lineáris kiegyenlítő egyenest, azaz a trendet jelentik. Jól érzékelhető, a legjobban az átlagos, közel ennyire a minimális és legkevésbé a maximális vízszintek csökkentek. A csökkenés mértéke 1877-2008 között átlag vízszintben 2 m, minimális vízszintben 1,5 m, maximális vízszintben 0,65 m. A választott terület Dunaszekcső és Bár között félúton, a Duna másik (bal) partján a Mohácsi-szigeten, az 1456 fmk -nél (folyam kilométer) található (1. térkép). A terep sík, az abszolút terepszint a környező néhány km-en 83,9-86,1 mBf. A terület az ártéri gazdálkodásra alkalmasnak tűnik, és a közeli vízmérce hosszú idejű, feldolgozott adatsora a rendelkezésemre áll (1. táblázat). A terület az I. és II. katonai felmérés időszakában (1700-as évek vége, 1800-as évek közepe) jórészt ártéri erdő volt. Ahhoz hogy ezt a területet fele magasságban el tudjuk önteni Duna vízzel, a megkövetelt dunai vízszint legyen kereken 85 mBf (83,9 és 86,1 mBf közepe). Fenti ábrán látható, hogy a folyásirányban lefelé 9,1 fkm-re található mohácsi mércén, a vizsgált több mint száz évben, átlagban 8 évben volt magasabb 85 mBf-nél a vízszint. A Bajai és Mohácsi mérce abszolút szintje alapján az átlagos vízszint különbség a Mohácsi mérce és a 9,1 fkm-rel felfelé található, kinézett területünk között kereken 45 cm. Ennyivel kellene korrigálnunk fenti ábrát (tehát a 84,55 mBf szint feletti átlagos értékeket kellene számolnunk, ami jóval több mint 8 év eredményt adna). Sokra az átlagokkal azonban nem megyünk. Ezért a Mohácsi mérce napi vízszint adataiból képeztem azt az évenkénti és félévenkénti gyakoriság értéket, ami megadja, hogy hány napig volt a 85 mBf küszöb szint felett a Duna vízszintje (1. táblázat, 2-4. ábra). A mintegy 40000 db napi vízszint adatot a hydroinfo oldalról töltöttem le. Itt jegyzem meg, fenti linken a vízszintek relatív, cm osztásban vannak megadva! A vízmércék "nulla" pontja, ami abszolút szinttel is meg van adva, illetve annak abszolút szintje szabatosan meg van mérve, az az idők folyamán változhat! És hát természetesen változik is, minden átépítés alkalmával. Erre az adatok feldolgozásakor figyelemmel kell lenni! Nézzük meg, az egyes években hány napig volt 84,55 mBf szintnél alacsonyabban a Duna szintje a mohácsi mércénél? Ekkor ugyanis mintegy 45 cm-el magasabban van a folyásirányban felfelé található, ártéri gazdálkodásra kinézett területünknél a Duna vízszintje, ami kereken 85 mBf szintnek felel meg. 2. ábra. A Duna megkövetelt vízszintjének relatív gyakorisága 1877-2008. évek között (éves / tenyészidőszaki) A 2. ábrán a fekete vastag vonal azt mutatja, hogy az adott évben (vízszintes tengelyen), a napok hány százalékában (függőleges tengelyen, százalékban) volt alacsonyabb a vízszint a megkövetelt 85 mBf-nél. A vékony piros vonal ugyan ezt a paramétert mutatja, de csak a március - augusztus (tenyész) időszaki 184 napra. Az ábráról annyit kell tudni, hogy 1885 és 1886 évek hiányzanak, illetve 1944 végén két hónap és 1945 elején mintegy 40 nap hiányzik, mert nem volt mérés (ez utóbbi időszakban legalább egy árhullám biztosan levonult). A 2. 3. és 4. ábrák adatait az 1. táblázat tartalmazza. A Dunán az első gátat 1903-ban a bajor szakaszon készítették, ezt az ábrán a "- Első gát Németo." függőleges felirat jelzi. A német szakaszon 1903-2003. évek között összesen 25 db gátat emeltek. Ezek építési idejét nem tüntettem fel, mivel az ábra nagyon zsúfolt lenne. Az osztrák és szlovák szakasz nagyobb erőművei 1951. és 1998. között készültek (jobb oldali alsó, szintén függőleges feliratok, az erőmű nevével). A trend magáért beszél. Míg az 1880-as években egyszer egész 03-08 hó időszakában rendelkezésre állt a Dunán a minimum 85 mBf vízszint (az ábra függőleges tengelyén 0,0%), az utolsó 15 évben a legjobb, legmagasabb vízállású féléveben is már csak az időszak maximum felében (50,0%). További lényeges szempont hogy a megkövetelt vízállás relatív gyakorisága csalóka paraméter, mert meglehet ugyan, hogy a tenyészidőszak felében a vízszint a kívánatos szinten, vagy afölött volt, de ha ez az időben 50%-nyi hányad csak és kizárólag június-augusztusban volt, a március-május időszak vízhiánya gyenge termést valószínűsít! 3. ábra. A Duna megkövetelt vízszintjének évenkénti relatív gyakorisága 1877-2008. évek között, lineárisan kiegyenlítve Az éves küszöbszint feletti dunai vízszint gyakoriság látható a 3. ábrán (vastag fekete vonal), aminek a kiegyenlítő egyenese (vékony fekete egyenes) kb 2035-ben éri el a 100%-ot, azaz átlagosan ekkorra évente egyszer sem lesz 85 mBf, vagy annál magasabb vízszint az ártéri gazdaságunk dunai vízkivételénél. 4. ábra. A Duna megkövetelt vízszintjének tenyészidőszaki relatív gyakorisága 1877-2008. évek között, lineárisan kiegyenlítve A március - augusztus időszaki gyakoriságot is kiegyenlítettem, ami a 4. ábrán látható. Ennek az időszaknak a kiegyenlítő egyenese kb. 2040-ben metszi a 100%-ot. Ha most kezdenénk az ártéri gazdálkodás feltételeit kialakítani ezen a véletlenszerűen kiválasztott területen, előreláthatólag 30 évig tudnánk ártéri gazdálkodni, egyre csökkenő gravitációsan bevezethető, felhasználható vízmennyiséggel! Ezután csak nagyon ritkán és rövid ideig tudnánk gravitációsan vizet vételezni a Dunából! Hogy a Duna és a Tisza mentén helyről helyre mekkora a meder mélyülés intenzitása, az változó. De a folyamat nem áll meg. A Duna tudja a "dolgát", és évente átlagosan annyi hordalékot szállít ki hazánkból, hogy azzal 6-8 év alatt teljesen fel lehetne tölteni a Velencei-tavat! Ennyivel fogy hazánk tömege! A Tiszára telepített két duzzasztó, a Tiszalöki és a Kiskörei alatt vélelmezhető a meder süllyedése, igaz további folyamatok és adottságok a képet árnyalják (finomabb lebegtetett hordalék nagyobb hányada juthat át a tározó téren, illetve a térszín általános süllyedése neotektonikus, diagenetikus /üledék tömörödési/ és antropogén /fluidum bányászat/ okokból). Év 03-08 Egész 03-08 Év Nap/Év hó év hó (d) (d) (d/a) ---------------------------------------------- 1877 28,8% 50,4% 53 184 365 1878 0,0% 23,3% 0 85 365 1879 0,5% 39,5% 1 144 365 1880 19,0% 30,9% 35 113 366 1881 23,9% 44,4% 44 162 365 1882 83,7% 59,7% 154 218 365 1883 35,9% 58,6% 66 214 365 1884 63,6% 81,4% 117 298 366 1885 1886 1887 71,2% 85,5% 131 312 365 1888 4,3% 29,5% 8 108 366 1889 46,2% 66,8% 85 244 365 1890 70,1% 71,0% 129 259 365 1891 27,2% 61,1% 50 223 365 1892 13,6% 42,6% 25 156 366 1893 29,9% 60,3% 55 220 365 1894 69,6% 80,3% 128 293 365 1895 21,2% 58,6% 39 214 365 1896 6,5% 30,3% 12 111 366 1897 3,3% 36,2% 6 132 365 1898 29,3% 64,4% 54 235 365 1899 51,6% 65,5% 95 239 365 1900 14,7% 41,6% 27 152 365 1901 52,2% 75,6% 96 276 365 1902 22,8% 59,2% 42 216 365 1903 44,6% 57,0% 82 208 365 1904 51,1% 68,3% 94 250 366 1905 35,9% 54,2% 66 198 365 1906 20,1% 51,8% 37 189 365 1907 15,8% 46,6% 29 170 365 1908 64,7% 79,0% 119 289 366 1909 42,9% 66,0% 79 241 365 1910 22,3% 32,1% 41 117 365 1911 45,7% 67,1% 84 245 365 1912 26,6% 40,7% 49 149 366 1913 65,2% 65,8% 120 240 365 1914 4,3% 38,1% 8 139 365 1915 27,2% 42,5% 50 155 365 1916 26,1% 44,5% 48 163 366 1917 57,1% 72,1% 105 263 365 1918 81,0% 84,7% 149 309 365 1919 32,6% 55,3% 60 202 365 1920 50,0% 52,7% 92 193 366 1921 90,8% 95,3% 167 348 365 1922 70,1% 68,8% 129 251 365 1923 53,3% 68,2% 98 249 365 1924 24,5% 50,5% 45 185 366 1925 82,1% 85,2% 151 311 365 1926 34,2% 58,9% 63 215 365 1927 50,0% 65,8% 92 240 365 1928 82,6% 86,9% 152 318 366 1929 75,0% 87,4% 138 319 365 1930 79,3% 78,4% 146 286 365 1931 40,2% 63,0% 74 230 365 1932 76,1% 84,7% 140 310 366 1933 72,3% 83,8% 133 306 365 1934 100,0% 96,7% 184 353 365 1935 45,1% 65,5% 83 239 365 1936 53,3% 71,9% 98 263 366 1937 26,1% 46,0% 48 168 365 1938 68,5% 70,7% 126 258 365 1939 51,6% 61,6% 95 225 365 1940 8,2% 29,2% 15 107 366 1941 9,8% 24,7% 18 90 365 1942 37,0% 68,2% 68 249 365 1943 81,5% 89,9% 150 328 365 1944 29,3% 55,7% 54 170 305 1945 39,1% 55,5% 72 182 328 1946 90,2% 90,1% 166 329 365 1947 81,5% 90,7% 150 331 365 1948 55,4% 61,7% 102 226 366 1949 81,0% 90,4% 149 330 365 1950 100,0% 99,2% 184 362 365 1951 53,8% 76,7% 99 280 365 1952 66,8% 80,9% 123 296 366 1953 82,1% 91,0% 151 332 365 1954 62,0% 78,9% 114 288 365 1955 29,9% 60,5% 55 221 365 1956 44,0% 68,9% 81 252 366 1957 76,1% 87,9% 140 321 365 1958 66,8% 77,3% 123 282 365 1959 65,8% 81,9% 121 299 365 1960 79,3% 89,6% 146 328 366 1961 81,0% 86,6% 149 316 365 1962 56,5% 78,1% 104 285 365 1963 69,6% 83,8% 128 306 365 1964 96,2% 93,7% 177 343 366 1965 17,9% 56,4% 33 206 365 1966 29,3% 47,7% 54 174 365 1967 24,5% 54,2% 45 198 365 1968 92,4% 92,6% 170 339 366 1969 95,1% 97,5% 175 356 365 1970 17,9% 52,1% 33 190 365 1971 97,3% 98,6% 179 360 365 1972 88,0% 94,0% 162 344 366 1973 89,7% 94,8% 165 346 365 1974 82,6% 79,5% 152 290 365 1975 57,6% 71,0% 106 259 365 1976 96,2% 94,8% 177 347 366 1977 64,7% 77,3% 119 282 365 1978 83,2% 91,5% 153 334 365 1979 52,7% 74,0% 97 270 365 1980 57,1% 75,7% 105 277 366 1981 75,0% 81,6% 138 298 365 1982 79,3% 83,3% 146 304 365 1983 88,6% 91,0% 163 332 365 1984 100,0% 98,9% 184 362 366 1985 84,2% 89,9% 155 328 365 1986 89,1% 91,8% 164 335 365 1987 31,5% 62,2% 58 227 365 1988 67,9% 80,1% 125 293 366 1989 98,4% 98,6% 181 360 365 1990 96,7% 98,4% 178 359 365 1991 84,8% 91,2% 156 333 365 1992 85,3% 88,0% 157 322 366 1993 88,6% 92,3% 163 337 365 1994 84,8% 91,0% 156 332 365 1995 59,8% 75,3% 110 275 365 1996 79,3% 86,1% 146 315 366 1997 82,1% 91,0% 151 332 365 1998 100,0% 91,2% 184 333 365 1999 47,8% 72,6% 88 265 365 2000 57,1% 73,5% 105 269 366 2001 83,2% 89,0% 153 325 365 2002 79,3% 78,9% 146 288 365 2003 100,0% 96,2% 184 351 365 2004 93,5% 96,2% 172 352 366 2005 64,7% 79,5% 119 290 365 2006 51,6% 75,6% 95 276 365 2007 100,0% 96,7% 184 353 365 2008 97,8% 98,9% 180 362 366 2009 64,1% 81,9% 118 299 365 1. táblázat. A 2. 3. 4. ábra forrása Visszatérve a Dunára. Nagyobbik baj, hogy a mellék ágak, amelyeknek a természetes(?), (talán inkább mai) ökológiai állapotát védeni akarjuk, azok is ki fognak száradni! A környező talajvizeket, felszíni vizeket a csökkenő folyó szintek leszívják, szép lassan elvesztünk ezzel is úgy 10-30 évente egy Balatonnyi talajvizet és egyéb mélységi vizet (statikus készletet). A dunai hajózás feltételei a hazai szakaszon a sziklás, vagy kemény aljzatú gázlók miatt folyamatos ráfordítással oldhatók csak meg, ráadásul ideiglenesen és korlátozottan (pl. meder kotrással). Ráadásul a gázlós szakaszok kotrása a Duna meder általános süllyedést még gyorsítani is fogja (Vituki Környeztevédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht, "A Duna hajózhatóságának javítása tárgyú projektet megalapozó tanulmány", Témaszám: 721/13/6779-01, Budapest, 2007-09 hó)! A tanulmány szerint ezek a kotrási és fenntartási költségek 25 évre, 2007. évi forintban és 250 Ft/EUR árfolyamon számolva 51 milliárd forintra rúgnak! Hivatkozott tanulmány a hajózóút kialakításának a szokványos módját, azaz a folyó duzzasztását nem is vizsgálja! Összegzésül. Álmodozni lehet. Egy valamit nem lehet! A múltat végképp eltörölni! Ha a múltban a felvizen gátakat emeltek szomszédaink, akkor mi sem tehetünk mást. Az egy másik kérdés, hogy az így betárolt vizet mire használjuk. Használhatjuk az ártéri gazdálkodás céljára is, de használhatjuk nagyüzemi szántóföldi (akár gabona), öntözésére is. Mezőgazda kollégától hallottam, olasz vendége nézegeti a kukorica ültetvényét. Kérdi az olasz; hol az öntöző apparátus? Magyar gazda; nincs öntözés kiépítve. Mire az olasz; Nagyon bátor! Egy valami volna nagy károkozás. Ha tovább hagynánk hasznosítatlanul kicsorogni vizeinket az országból. A mezőgazdasághoz nem értek ugyan, mégis számomra az ártéri gazdálkodás szimpatikusabb, mint a nagyüzemi. Egy valamit sajnos tudomásul kell venni. Abban a formában, ahogy évszázadokig működött az ártéri gazdálkodás, ma már nem lesz képes működni. És ahogy a medermélyülési folyamat halad előre úgy lesz egyre nehezebben megvalósítható a régi formában. Még egyszerűbben fogalmazva. A felszíni vízzel akkor tudunk hatékonyan gazdálkodni, ha felhasználjuk azt a "következetes szokását", hogy a víz lefelé folyik. Vegyünk egy városi ember számára is egyszerűen belátható példát. Panelban takarítok, az összesöpört szemetet kislapátra gyűjtöm, majd az angol WC csészéjébe rakom. Két helyen van víz a WC-ben. Az ejtő-tartályban és a szifonban. Melyik víz forrásom hasznosabb számomra a piszok eltüntetése szempontjából? A választ tudja mindenki. Hallom az 1978. óta minden ötletre adott eleinte párttikári, újabban manageri választ. Nincs rá pénz! Válaszom egyszerű. Ez nem lehet a gátak építésének akadálya, ugyanis ez nem pénz kérdés, hanem stratégiai kérdés! Csak utalnék "Vahava" eredményeire és javaslataira (kulcsszavak: VÁltozás HAtás VÁlasz, Magyar Tudományos Akadémia). A várhatósan szélsőségesebb időjárás és csapadék eloszlásnak a mezőgazdaságra kifejtett kedvezőtlen hatásának a kivédésére MTA 10-40 m mély víztározókat javasol! Összegzésül. Vagy 20. éve nagyon bután bántunk egyik legfontosabb természeti erőforrásunkkal, a felszíni vizeinkkel. Sajnos nem ez az egyetlen erőforrásunk, ami 20 év alatt jelentősen romlott. Gondoljunk csak a víznél még fontosabb erőforrásunkra, az emberre. Oktatásunk, egészségügyünk, a 1,5 millió rejtett és regisztrált munkanélküli állapota siralmas. Ha ezekben javulást szeretnénk elérni, a problémákat egyszerre lenne célszerű kezelni. Csak egy ötlet. Munkanélküli ellátás helyett közmunkákkal oldani meg a foglalkoztatást, és a vizes problémáinkat. Mondhatni, vizeinkkel kapcsolatos véleményem a hazai szokvánnyal szembe megy! Igen. Véleményem azonban számokon, számolásokon, trendeken, a folyamatok ismeretén alapul. Ha bárki rámutat, mit számoltam rosszul, természetesen kijavítom, ha kell véleményem az új tényekhez, számokhoz, trendekhez igazítom. Eddig erre nem volt szükség. Befejezésül tréfás megoldási javaslatom: a Duna pénz nélkül is elgátalható, akár sok helyen is (Nagymaros, Adony, Fajsz, Apatin). Hogyan? Egyszerűen! Hiszen nálunk sötét-zöldségekkel Dunát lehet rekeszteni! :-) Kezdőlap Következő