Erdős Attila, egyéni vállalkozó, okl. hidrogeológus mérnök weblapja


Tisztelt dr. Borókai Gábor főszerkesztő úr! 2010-11-28 A Mérnök Újság 2010. novemberi számában Dr. Dezső György úr írása jelent meg "Nyílt levél a Mérnök Újság főszerkesztőjének, dr. Borókai Gáborhoz" címmel, az 52. 53. oldalon. A közölt írására adott válaszához (látható az 53. 54. oldalon) szeretnék hozzászólni. Sajnálatos módon sem Dr. Dezső György úr levelének, sem az Ön válaszlevelének a linkjét nem tudom megadni. Ugyanis legjobb tudomásom szerint egyik sincs a neten. Mondta: "Mindemellett terjesztési munkatársaink azon dolgoznak, hogy a 17 ezres tagságból hónapról hónapra minden jogosult hozzájusson lapjához. Szeptember-októberben mindösszesen 31 mérnökkamarai tag panaszát kellett orvosolniuk utólagos lapkiküldéssel, címegyeztetéssel, ami a panaszosok oldaláról nézve száz százalék, ezért elfogadhatatlan, de terjesztési oldalról még a negyed hibaszázalékot sem éri el, ami talán még mérnöki körökben sem számít rossz teljesítménynek. " Mondom: Ezúton jelzem, a 2010. évi június-augusztus időszaki 3 hónapban nem kaptam meg a Mérnök Újságot. Részemről ez nem panasz, csak jelzés. Ne fáradjanak a hiányzó számok elküldésével, mert nem ezért szóltam (indoklásom alant). Mérnöki körökben forogva tudom, nem vagyok egyedül azzal a tapasztalatommal, hogy a kötelező tagságú Mérnöki Kamara (Hivatal)-om havi kiadványa, a Mérnök Újság gyakran nem érkezik meg. Mérnöki körökben akkor tudunk problémát megoldani, ha tudunk róla. Felteszem szagpolitikusi, újságtulajdonosi, újságírói, jogászi körökben is így van. Csak ezért szóltam. Ha ezekben a körökben nem így lenne, kérem jelzésemtől eltekinteni szíveskedjen. Mondta: "Mint a Mérnök Újság impresszumából kiolvashatja, a lap belső hierarchiája egyértelmű. Irányvonalát a kamara elnöke által vezetett szerkesztőbizottság határozza meg, a tartalmáról ugyancsak ez a testület dönt (így arról is, hogy mikor, milyen témában, ki írja a vezércikket), nekem pedig ez esetben nem több a jogosítványom, mint hogy legjobb újságírói és szerkesztői tudásommal, valamint Heti Válasz-os kollégáim bevonásával ezeket a szándékokat megvalósulni segítsem. Egyet nem értésem esetén pedig távozzak. Amikor tehát zárójeles megjegyzésében a Mérnök Újságot az én lapomként ("leszámítva talán az ön újságját") aposztrofálja, tévesen írja le a valóságot." Mondom: Akkor bizony rossz üzletet kötött. Én a saját (web)lapomon a saját véleményem írom. Azért ne szomorkodjon üzleti baklövésén. Meglehet még így is megérte Önnek az újság megvétele, hiszen a 680 Ft-os lap áron túl hirdetési bevételekre is szert tehet. Mondta: "Válságos időben, nehéz hirdetési feltételek között vállaltuk, hogy miközben a kamarának egyetlen fillér plusszal sem kell hozzájárulnia a kiadáshoz, addig a lap lényegesen jobb minőségben, a környezet változásaira aktuálisabban reagálva készül el." Mondom: Valóban, nekem is feltűnt amióta a lap az Öné, azóta szebb lett. Fényes papír, ízléses megjelenés. Vitathatalan. Van azonban egy aprócska gond. Dr. Dezső György úrral értek egyet. A régi újság tartalmának felét örömmel olvastam el, számomra hasznos volt. Félve írom le, hiszen 30 darabszám alatti mintán statisztikázni félrevezető lehet. Mióta a lap az Öné, azóta a tartalmának úgy negyedét olvasom örömmel. Még mindig a "szépségről". A mérnök társadalomban jóval több a férfi, mint a nő. Mindkét nemben több a kissé "autista mentalitású". Több közöttünk az alapvetően megszámolható dolgokkal érdeklődésből foglalkozó ember mint az átlag népességben. Több közöttünk a politika, a közélet iránt kevésbé érdeklődő, mint az átlag népességben. Több közöttünk a technika, a természettudományok iránt érdeklődő, mint az átlag népességben. Miért érdekes ez? Pusztán csak azért, mert például számomra a tartalom sokkal fontosabb mint a forma. Szeretem ha a dokumentáció ábrái, számai és a szövege logikusan felépítve vannak, és egymással összhangban vannak. És ha ez egy újrahasznosított, barnás színű papíron látható, netán "csak" fekete-fehér kivitelben, biza ez a legkevésbé sem zavar (nem mellékesen ez utóbbi környezetbarátabb, olcsóbb). El is érkeztünk ahhoz a lényegesebb, második gondhoz, ahol is kiderül, miért nem tartok igényt a hiányzó lapszámokra. A Mérnök Újság a kezdetektől törekedett arra, hogy számai könnyen lefűzhetők legyenek. Eleinte le is fűztem a számokat. Később, mivel a Mérnök Újság teljes tartalma, korábbi lapszámai, kereshetően az interneten a http://mernokujsag.hu/ url-en is elérhetők voltak, a jó néhány kg-ra tehető korábbi számokat papírgyűjtő konténerbe vittem. A Mérnök Újság netes elérhetősége azonban azt követően, hogy a lap az Önöké lett, megszűnt. Fenti linken az alábbi szöveg olvasható: "A Mernokujsag.hu oldalai átalakítás alatt állnak. Logod Bt. " Ez a felirat 2010-11-28-án, levelem írásának napján volt olvasható. Mióta? Legalább valamikor 2010. év tavasza óta. Ezt a számomra felfoghatatlan helyzetet azonnal jeleztem is az Ön másik lapjának Tudomány rovatában, a Mérnök Újság megvásárlási és hirdetési feltételeit részletező, akkor még kommentelhető cikkben. Valami olyasmit írhattam; "hogy az egy dolog, hogy az új kiadónak más tartalmi formai tervei vannak a Mérnök Újság webes megjelenésével, mint a korábbi kiadónak, de attól a régi lapszámokat levenni nem elegáns dolog." Az már csak hab a tortán, kommentem egy nap alatt eltűnt. Cenzúra? Alulfizetett webmester? Nem tudom. Nem is érdekel. Ahogy netes megjelenés nélkül a nyomtatott számaik sem. Afelől biztos vagyok, hogy jogszerűen jártak el a korábbi számok levételével. Egy valamit azonban tudomásul kell vennie mindenkinek, így Önnek is. Olyan sajtóterméket kinyomtatni, ami a neten nem érhető el (de minimum tartalmának a kivonata), lehet, de nem érdemes. Az utolsó évtized annyira átformálta mindennapjainkat, munkánkat hogy teljesen természetes számunkra, hogy számítógépünk asztaláról saját háttértárainkon túl a világháló publikus erőforrásai is azonnal elérhetők. Ezért. Tisztelettel kérném, legalább a régi lapszámok webes elérését szíveskedjenek visszaállítani. Az új számaival is jó ötletnek tartanám, de hát ez az Ön "boltja", teszi amit jónak lát. Levelem nem kérem hogy megjelenjen a Mérnök Újságban, tudomásul veszem, ujságjuknak terjedelmi korlátja van. Ezen segtendő kamarai kollegáknak jelen levelem linkjét e-mailben eljuttatom azzal, hogy aki arra érdemesnek találja, juttassa tovább. Előbb utóbb Önnek írt levelem el fog tehát jutni mindazokhoz akikra tartozik, meg persze azokhoz is, akikre nem annyira. Azt is tudomásul veszem, nem vagyunk egyformák. Én pl. azért fizetek ingyenes web-tárhely szolgáltatómnak, hogy weblapom reklámmentes legyen. Ön azért ír cikkeket, hogy reklámozhasson. Vészterhes, nehéz időket élünk. A hazai helyzet is és a nemzetközi helyzet is fokozódik. Megértem az Ön problémáit is (szerkesztő bizottsága korlátozza tulajdonában). Önnek viszont még egy harmadik apróságot kell megértenie. Az Ön lapja is (részben), kamarám is (egészben?) a tagok befizetéseiből tartja el magát. Ezért tisztelettel megkérem, legalább stílusában legyen olyan, mintha engem, minket szolgálna. Legalább egy korábbi írása is műszakiakra nézve meglehetősen sértőre sikeredett (vesszek meg ha tudom melyik), bevezetőmben hivatkozott írásának 1. mondata is személyeskedéssel vádolja Dr. Dezső György urat, amit szintén furcsállok. Mondta: "Kedves Dr. Dezső György Úr! Meglehetősen személyeskedő hangvételű írását nekem címezte ugyan, ..." Mondom: Nem személyekről van szó. Kamarámról, annak havilapjáról van szó, mely utóbbit történetesen Ön tulajdonol. Dr.Dezső György úr írása nem az Ön személyének, hanem az Ön által betöltött funkciónak szólt! Ha tetszik érteni a különbséget. Nyugodt lehet kamarám is, Ön is, nem fogok szervezkedni pl. kamarai belső "demokráciánk", jelölésünk, választásunk, furcsaságai miatt, (együtt nem) működésünk megváltoztatása céljából. Erre nekem sem időm, sem kedvem nincs (úgy általában nem tartozna Önre, csak hogy értse, idei kb. 30. ajánlatomból lett 5 munkám, amiből négy még fizetett is). És itt a megoldás is. Nem tudom mennyire tudják, az iparban sajnos egyre általánosabb a késedelmes fizetés, a nemfizetés. Ön szerint hol van az megírva, hogy alig valamire használható, munkámat jellemzően inkább akadályozó mint támogató kettős szervezetet (kamarámat, és havilapját) évi tagdíjammal pontos fizetési határidők betartása mellett támogassam? Különösen akkor, ha egy alulról jövő jogos kritika esetén egymásra mutogató, hárító magatartásúak, mondandójuk tartalma és stílusa inkább arrogáns mint kooperatív, érdekeinket nem védik, korábbi lapszámokat web-ről eltüntetik, alkalmanként még azt is megmondják számunkra, hogy mi legyen a véleményünk? Persze tisztában vagyok azzal, egy fecske nem csinál nyarat. Ha a vállalkozói szférában dolgozó összes tagtársunk egyszerre döntene is a halasztott fizetés, vagy kilépés mellett, a kamarában az állami alkalmaszotti szféra még mindig több mint a tagság felét alkotná. Kamara és az Ön lapja szűkebbre húzott nadrágszíjjal túlvészelheti. Tudja ki nem fogja túlélni? Az ország. Ezzel pusztán csak arra utalok, az állami mérnök a struktúra része, hiába mondja a szakszerű megoldást, a mai napig jellemzően politikai döntések születnek a műszaki kérdésekben. A struktúra csúcsán az átkosban a megbízható elvtárs, módszer- akarom mondai rendszerváltásunk után a politikailag hűséges pártkatona ült és ül kivétel nélkül. Mindőjükre jellemző volt a felfelé kritikai szemlélet (igen főnök), lefelé együttműködő és humánus vezetői stílus (ÁLLJON VIGYÁZZBA HA VELEM BESZÉL!). Ennek a 65. éve tartó gyakorlatnak eredménye látható, tendenciája jósolható. Üdvözlettel Erdős Attila
2010-11-28 Kezdőlap Következő